Évek óta csak átutazom Salzburgon, de a pályaudvaron kívül még semmit sem láttam belőle. Pedig Salzburg is bőven kínál látnivalókat, van itt kiterjedt trolibuszhálózat, a Hohensalzburg, a Mirabell-kert, a Salzburgi dóm és még sok minden más is.

A Festungsbahn kocsija

Szerettem volna írni az itteni látnivalókról én is, de mivel Salzburg népszerű célpont a magyarok körében, már minden fontos látványosságról bőséges olvasnivaló áll az internetezők rendelkezésére, így nekem már csak a Hohensalzburg várba vezető siklóvasút maradt.

Salzburgba egy randevú kedvéért utaztam, majd a boldog pályaudvari egymásra találás után már kettesben indultunk tovább, hogy felfedezzük a várost és nevezetességeit. Így jutottunk el Hohensalzburg várába is a Festungsbahn siklóval.

Siklók keresztje félúton

Hohensalzburg várát 1077-ben kezdte el építeni Gebhart érsek, majd az évek során fokozatosan bővült. Leonhard von Keutschach érsek uralkodása idején (1495-1519) tovább bővítették, kialakítva ezzel a ma is ismert formáját. Ezzel létrejött Közép-Európa legnagyobb erődítménye, melyet soha senkinek sem sikerült elfoglalni. A napóleoni háborúk idején került csupán idegen kézre, mikor a vár harc nélkül megadta magát Napóleon seregeinek.

Kilátás a városra a Hohensalzburg várból

Az épületegyüttes az évek során többféle funkciót is betöltött, így ha kellett védte a várost, de hercegek rezidenciája is volt, végül börtönként és kaszárnyaként működött. 1851-től laktanyának használták, ettől fogva már szabadabban volt látogatható. A növekvő érdeklődés miatt 1892-ben megkezdődött egy kényelmesebb közlekedési eszközt kiépítése a várhoz egy sikló formájában. Még ugyanebben az évben, júniusban meg is nyílt a nagyközönség előtt. Ez a sikló volt a legelső egész Ausztriában.

Kilátás a vár másik oldaláról

Külön érdekesség a siklóvasút eredeti meghajtása is, ugyanis "víz-ballaszt rendszert" használtak a kocsik mozgatásához. emiatt a helyiektől gyorsan a "Tröpferlbahn" becenevet kapta.

A rendszer működése a következő volt: a sínen két kocsi található, egy fent és egy lent. A kettőt egy kötél köti össze, mely egy csigán van átvezetve a felső állomáson. Ha a nehezebb kocsi van fent, az lefelé ereszkedés közben felhúzza a másik kocsit a hegyre, így a csak a sebesség folyamatos szinten tartására kell figyelni. De hogy oldják meg, hogy mindig egy nehezebb kocsi legyen fent? A válasz egyszerű: mindkét kocsi rendelkezik egy ballasztvíz tartállyal. A felső állomáson megtöltik vízzel (utasonként kb 80 kg-mal), míg az alsó állomáson a tartályokat kiürítik. A többit pedig elvégzi a gravitáció, a nehezebb kocsi leereszkedik a lenti állomásra, miközben a csigán átvezetett kötéllel felhúzza a másikat.

A rendszer hibája, hogy folyamatos vízigénye van, télen pedig veszélyes a víz megfagyása vagy a pálya síkossága miatt. Télen ugyanis a kocsik fékezését nem tudták biztonságosan megoldani az alkalmazott Riggenbach-rendszerű fogasléc-fogaskerék kapcsolattal.

A siklóvasút alsó állomása, a falon emléktábla Joseph Woelfl emlékének

1893 május 1-től a siklóhoz csatlakozott a korai salzburgi villamoshálózat is, mely összeköttetést teremtett a pályaudvarral. Ekkoriban a városi közlekedés kocsijait még lovak vontatták.

A siklóvasút üzemelt a gazdasági válság alatt és átélt két világháborút is. 1948-tól az üzemeltetést átvette a Salzburg városi közlekedési társasága, az SETG.

1959 október 18-án közlekedett az utolsó vízballasztú sikló fel a várhoz, majd a rendszert bezárták és átépítették villamos rendszerűre.

1960 április 16-án helyezték üzembe az új, villamos meghajtású siklót.

1974 és 1976 között az alsó és a felső állomást is átépítették, hogy alkalmazkodjanak a változó igényekhez.

A felső állomás

1991-ben a sikló második kocsipárja is elérte az élettartama végét, így lecserélték őket egy újabbra, mely egészen 2011-ig szolgálta az utasokat. 2011 április 15-én pedig megérkeztek a ma is használt, új, üvegtetejű siklóvasúti-kocsik a Festungsbahn pályájára.

Tolakodó utasok az üvegtetejű kocsiban

A sors vicces fordulata, hogy napjainkban a salzburgi közlekedési társaság a salzburgi vízierőműtől vásárol áramot a működéséhez, így a sikló is vízenergiával működik, akárcsak 100 évvel ezelőtt, igaz ma már teljesen más rendszerben.

A pálya lefelé, középen a kitérő szakasz

A Festungsbahn pályája 198,5 méter hosszú, egyvágányú, 1040 mm-es nyomtávolságú, középen egy keresztezési lehetőséggel. A 60%-os emelkedésű vasút 96,6 méteres szintkülönbséget hidal át, miközben az alsó állomásról felkapaszkodik a Hohensalzburg várba. A kocsik mozgatásáról egy 400 V-os, 225 kW teljesítményű villanymotor gondoskodik.

A jelenlegi kocsikat 2011-ben gyártották, oldaluk és tetejük üvegből van, hogy minél többet láthassanak az utasok Salzburgból a rövid, egy percnél is rövidebb menetidő alatt. A kocsi sebessége 4 m/s, és maximum 5,5 m/s sebességgel haladhatnak. A 9,3 méter hosszú, 1,9 méter széles, 4125 kg-os kocsiba 55 utas fér be, maximális utasszállító teljesítménye a siklónak 1880 utas/óra/irány.

Ereszkedik a kabin lefelé, a pálya felett egy gyalogos felüljáró halad át

A lenti állomás közelében található Joseph Haydn osztrák zeneszerző öccsének, Michaelnek az otthona, és Joseph Woelfl szülőháza is. Emléküket márványtábla őrzi az épület falán

A Festungsbahn rövid ismertetője a korábbi három és a jelenlegi kocsi fotójával

Salzburg nem nagy város, akár gyalogosan is bejárható. A város több pontjáról is jól látható a közelben található erődítmény, ahogy mindentől magasabban, büszkén elterül a hegytetőn. Így eltéveszteni sem lehet az irányt.

Villamos már nem közlekedik a városban, de van helyette trolibusz, mely mindenhová, köztük a siklóvasút alsó állomásához is elvisz a nemrég teljesen átépített vasútállomástól.