A legutóbbi Szlovéniai élménybeszámoló Koperben szakadt félbe, ahová vonattal érkeztünk Ljubljanából. Innen pedig már busszal folytattuk utunkat a szállodánkhoz.
A szállodához vezető gyalogút, az út végén pedig a Gratis busz megállója
Az utazási iroda papírjai szerint a szállásunk Portorožban volt. Vagy mégsem? Az utolsó kb. két kilométert igencsak megbonyolítottuk a szervezés hiányossága miatt.
Miután leszálltunk a buszról a buszállomáson, az irányt egyből a helyi Tourist Info felé vettük, hogy megtudjuk, merre induljunk tovább. Az alkalmazottak szerint még bő 2 km-et kellett volna gyalogolnunk a szállodáig. Sok csomaggal, fáradtan, a tűző napon viszont ez eléggé fárasztó, ezért kiderítettem, hogy helyi busszal tudunk-e menni. Nos igen, kb az út felét, Pirat megállóig. A szlovén nyelv nehézségei és a figyelmetlenségem miatt mi viszont Piraning mentünk, mely a végállomás, továbbá egy egészen másik város is egyben.
Egyre bosszantóbb lett, hogy szinte már ott vagyunk, de mégse találunk oda. Szerencsénkre viszont Piranból egy ingyenes kisbusz járt a St. Bernardin hotelkomlexumig, ahol mi is lefoglaltuk a szobát. Még egy kis kérdezősködés, kis séta, majd a végén egy hosszú lépcsőmászás, és végre megérkeztünk!
A mi hotelünk ebben a kis öbölben volt
A szállásunk végül is így Piran és Portorož között volt, kb félúton. Bár Portorož nagyobb település, mi az ingyenes busz miatt mégis inkább mindig Piran felé indultunk el, hogy ott szálljunk fel a távolsági buszokra.
Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy így már az első nap kitapasztaltuk az ingyenes Gratis busz előnyeit, így a héten egy olyan nap se volt, amikor ne utaztunk volna legalább egyszer a kisbusszal a hotel és Piran között.
Utólag még az is kiderült, hogy miért is ilyen jó fej a város, hogy ingyenes busz is jár: Piran egy hosszú, vékony félszigeten terül el, melyen ráadásul egy magas, meredek domb is magasodik. A történelmi belvárosban autózni igen nehéz a sok egyirányú, keskeny utca és lejtő miatt. Ezért a városba vezető út sorompóval le is van zárva, hogy távol tartsák az autókat. Csak a buszok hajthatnak be ingyenesen, az autósoknak az áthaladásért 5 eurót kell fizetni!
Kilátás Piran főteréől a kikötő és a tenger felé, középen a már említett Gratis busz várakozik
Az autótulajdonosoknak azonban van egy hatalmas parkoló a várostól nem messze (és a mi hotelünk közelében), ahol le tudnak parkolni. Innen pedig az ingyenes kisbusszal tudnak továbbjutni. A buszok egész nap 5-10 percenként járnak, kora hajnaltól, késő estig, így ez nem nagy kényelmetlenség a turistáknak. Nekünk pedig hatalmas szerencse volt. A belvárosban pedig amúgy is kényelmesebb gyalogosan közlekedni, mint autóval.
Ugyanez késő este, sötétedés után
A 19. század végén, 20. század elején Piran volt a legvirágzóbb osztrák-magyar város több mint 12.000 lakossal, nagyobb volt, mint a közeli Koper. Ebben az időben töltötték fel a belső kikötőt, ma itt van Tartini tér (Tartinijev trg) (forrás: a magyar Wikipédia Piran szócikke).
Az óváros, kis utcákon felfelé a Szent György templomhoz
A gazdagságát mutatja, hogy itt adták át Ausztria első trolibusz vonalát 1909-ben, amely Piran-Portorož között közlekedett egészen 1912-ig.
Helyét ekkor az 5447 m hosszú, 5 kitérővel rendelkező keskeny nyomtávolságú villamos vette át. A villamos létesítéséről még 1911. szeptember 11-én döntöttek Bécsben és építése 150.000 koronába került. A villamos útvonala mai Tartini térről indult Portorožba. A legnépszerűbb szakasza a Tartini tértől a Trieszt-Poreč vasútvonal állomásáig tartott.
A vasutat 1935. augusztus 31-én bezárták, ennek következtében a forgalom visszaesett. A villamosok 30 percenként közlekedtek és legnagyobb sebességük 26 km/h volt. Üzemszünet csak a második világháború alatt volt, amikor a Trieszt Szabad Terület hatósága a buszforgalom mellett döntött. Bezárására és az utolsó villamos közlekedésére 1953. augusztus 31-én került sor. (forrás: a magyar Wikipédia Piran szócikke).
A kikötő, másnap innen mentünk sétahajókázni
A tiszta, átlátszó tenger egy fürdőzővel, a magasság érzékeléséhez odatettem a párkányra a kezemet is
A Szent György templom (szlovénül: Župnijska cerkev svetega Jurija v Piranu) egy római katolikus templom, mely a város legmagasabb pontján áll, egyik oldalánál közvetlenül a tenger mellett. Lépcsőn lehet leggyorsabban feljutni ide, hogy aztán innen a város és a tenger látványában gyönyörködhessünk.
Nevét Szent György vértanúról kapta, ki a legenda szerint legyőzte a sárkányt.
A Szent György templom belseje
A templom elődje a 12 században épült, 1592-ben jelentős bővítés és átépítés történt. A 20 századra az allapota nagyon leromlott, ezért 2002 és 2005 között felújítás miatt zárva tartott. A renoválás során teljesen megújult, így napjainkban újra látogatható. Ügyeljünk arra, hogy ha felkeressük, legyen rajtunk megfelelő ruházat, fürdőruhában illetlenség és tilos belépni!
A sziget másik oldala, sziklás tengerparttal, következő nap itt hajóztunk végig
A városban található még a Tengerészeti és halászati múzeum is, amit sajnos szintén kihagytunk.
Piran körül szinte mindenhol lehet strandolni, egyedül a kikötő közelében nem. Ahogy az Adriai-tenger mindenhol, így itt is sziklás, papucs nélkül nem érdemes bemenni. A víz nagyon tiszta és kellemes meleg volt egyedül a sziklák nem tetszettek, illetve az, hogy nagyon hirtelen mélyül.
A félsziget csücske, rajta a sziget jelképével, a Szent Clemente templommal
A vár alatt, a strand melletti sétálóúton
Az úton megkerültük a félszigetet
Piran városát a tenger felől egy vár és a hozzá tartozó várfal védte az ellenségtől. A várfal első szakasza már a 7. században megépült, majd hosszabb szünetekkel tagolva, de egészen 1533-ig fokozatosan bővült. A várfal nagy része jó állapotban maradt fent, napjainkban látogatható.
Mi sajnos idő hiányában csak kívülről láttuk, de így is lenyűgöző volt.
Piran kikötője nemzetközi kikötő, naponta egy pár szárnyashajó is érkezik ide Trieszt felől. Sajnos a menetrend csak a triesztieknek kedvez, ugyanis reggel érkezik és este fordul vissza, így mi csak maximum éjszakára mehettünk volna át vele Olaszországba. Helyette a buszt választottuk, ami legalább annyira érdekes volt.
De megfordul itt még több halászhajó, sétahajó és luxushajó is.
A pirani autóbuszállomás, közvetlen busszal Triest, Ljubljana, Postojna és még tucatnyi város felé
Természetesen azért Portorož városát sem hagytuk ki. Ide legkönnyebben a hoteltől az országúti kisvonattal lehet eljutni, mely a Pirani autóbuszállomás és Lucija között jár óránként. Egy teljes kör 4 euró személyenként.
Portorožban a drága szállodákkal szemben egy mesterséges, homokos tengerpart is található, mely szerencsére mindenkinek ingyenes. Mivel én nem tudok úszni, ezért a kellemes meleg, sekély víz sokkal jobban tetszett, mint a váratlan nagy hullámokkal teli, mély, sziklás többi tengerpart. A strandhoz tartozó napozóhelyek alatt is természetesen homok volt. Lehetséges napernyőt és napágyat is bérelni, igen drága áron. De megéri, ha nem akar az ember néhány óra alatt hólyagosra leégni!
Tengerparti naplemente... Hát nem csodálatos?
A strandolás, a várnézés, a hegymászás és a séta után hazafelé tartva rábukkantunk egy igen érdekes helyi programra is: sétahajóval meg lehet kerülni a félszigetet, miközben a hajófenék üvegfalán át a tengeri élővilágban lehet gyönyörködni! De ez már egy másik történet lesz!
Piran a Google Mapson
Utolsó kommentek